Ezeken az oldalakon megpróbálunk hasznos adatokat és tudást hozni az egyenlő fizetések témában. Alapítványunk azonban nem rendelkezik nagy stábbal, nincsen sok forrásunk, így egyenlőre közel sem teljes a gyűjtés, ha ismersz olyan idézhető, értékes anyagot, amit feltehetünk a honlapunk ezen oldalaira, kérjük lépj velünk kapcsolatba.

Hogyan kérjünk fizetésemelést, honnan tudjuk mennyit ér a munkánk, mit kezdjünk a megtakarításainkkal, és hogyan osszuk meg az anyagiakat egy párkapcsolaton belül – nőként. Mert bár a nők jó része aktív kereső, még mindig sokszor úgy beszélünk a pénzügyekről, mintha kizárólag a férfiak dolga lenne. A Női tárca – a Maire Claire pénzügyi podcastjében szakértőkkel járunk körül néhány, a hétköznapi életben is fontos pénzügyi témát a nőket terhelő pink tax problémájától a Wall Streeten dolgozó nők karrierképén át a bérigény sokakat foglalkoztató kérdéséig. Az első részben Liptay Gabriellával, a KPMG Magyarország marketing- és kommunikációs igazgatójával beszélgettünk.

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban 2019-ben 14% volt a nemek közötti bérszakadék (gender pay gap), Magyarországon pedig 18,2%. Az Eurostat mutatója a férfi és a női fizetett alkalmazottak átlagos bruttó órabére közötti különbséget a férfi fizetett alkalmazottak átlagos bruttó órabérének százalékában méri.

A KSH adatai szerint 2020-ban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete a férfiaknál 439 929 forint volt, a nőknél pedig 370 005 forint. 2019-ben a férfiaknál 403 582 forint volt, a nőknél 335 767 forint volt.

Dr. Borbély Szilvia 2020-as kutatása azt vizsgálja, hogy Magyarország hol áll a nők és férfiak keresete közötti szakadékot illetően. A kutatásból kiderül, hogy mit jelent pontosan a nemek közötti bérszakadék és milyen módszerekkel mérik (átlagos és medián órabér alapú számítások). A kutatás több adattal alátámasztja, hogy Magyarországon jelentős, de egyre inkább csökkenő különbség mutatkozik a teljes és a részmunkaidőben dolgozók nemek közötti bérszakadékát illetően, 2018-ban a teljes munkaidősök 13%-os GPG-jével szemben a részmunkaidősök 10,2 %-os GPG-jét tapasztalhatjuk. A bérek közötti különbségek az életkor előrehaladtával egyre növekednek, az egyes korosztályok közötti jelentős különbség van,  a legrosszabb a 35-44 éves nők helyzete. A közszférában tapasztalt nemek közötti bérkülönbség mikor kisebb, mikor nagyobb mértékben haladja meg a versenyszférában tapasztaltat. A közszektorbeli nemek közötti bérszakadék 2018-ra 14,1%-ra nőtt az előző évi 12,7%-ról, míg a versenyszférabeli GPG az előző évi 13,5 %-ról 11,1%-ra csökkent. Ágazatonként is jelentősen eltérő a nemek közötti bérszakadék. Van olyan ágazat, ahol a nők tesznek szert bérelőnyre, ez hagyományosan az építőipar. A legnagyobb bérolló a nők rovására a pénzügyi, biztosítási tevékenység ágazatban, a szakmai, műszaki, tudományos tevékenység és az információ, kommunikáció ágazatokban található.

A Zyntern.com Állásportál által végzett 2020-as kutatás szerint a pályakezdőknél, a lányok átlagos bérigénye majdnem 20 százalékkal elmarad a fiúkétól. Az országos kutatásban a fiatalok (16-26 éves korosztály) munkaerőpiaci elvárásait vizsgálták és több mint 3000 fiatal vett részt benne. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nemek közötti bérszakadék már a pályakezdők bérigényeinél is megjelenik. A lányok átlagos bérigénye, valamennyi szakterület és lokáció válaszait figyelembe véve, nettó 223 000 forint, amíg a fiúké nettó 273 000 forint, ami közel 18,5 százalék különbséget jelent. Szakterületenkénti áttekintésben látható, hogy minden vizsgált szakterületen a fiúk rendelkeznek magasabb bérigénnyel. A legnagyobb pályakezdő bérigény szakadék a szakképzésben tanuló és végzett lányok és fiúk bérigénye esetén (21,76 százalék) figyelhető meg, de jelentős a különbség a mérnök (16,55 százalék), a közgazdász (16,19 százalék) és a jogász (15,19 százalék) fiatalok esetében is. Egymáshoz legközelebb a bölcsész (3,32 százalék) és az IT/Technológia területről érkező lányok és fiúk bérigényei voltak (6,69 százalék).

A Világgazdasági Fórum (WEF) 2020-as jelentése alapján Magyarország a béregyenlőséget (azonos munkáért azonos bért) tekintve 153 ország körül a 131. helyen áll. A Világgazdasági Fórum béregyenlőségre vonatkozó adatai közvélemény-kutatásból származnak, amelyben üzleti vezetőket kérdeznek arról, hogy “Ugyanabban a munkában mennyire egyenlő a nők bére a férfiakéval a saját országodban? (1 = egyáltalán nem, jelentősen alulmarad a férfiakénál; 7 = teljesen, egyenlő a férfiakéval). A jelentésből kiderül, hogy Magyarországon a nők kétszer annyi időt töltenek fizetetlen munkával, mint a férfiak, illetve az is, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok igazgatósági tagjainak mindössze 14,5 százaléka nő, a női többségi tulajdonú cégek aránya 10,4 százalék, és a női felső vezetőkkel rendelkező cégek aránya 20,4 százalék.

Az Európai Parlament egy rövid összefoglalóban ismerteti a férfiak és nők fizetése közötti szakadék okait és annak pontos számait az EU-s országokban, és megoldási javaslatokat is kínál. Bár az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvét a Római Szerződés már 1957-ben bevezette, a nemek közötti bérszakadék továbbra is fennáll. Európában a nők óránként átlagban 16%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. A nők átlagosan több órányi fizetés nélküli munkát végeznek, mint a férfiak (gyermekgondozás vagy házimunka), a férfiak pedig több órányi fizetett munkát végeznek mint a nők: az EU-ban a férfiaknak csupán 8,7%-a dolgozik részmunkaidőben, míg a nők közel egyharmada (31,3%) részmunkaidőben dolgozik. 2014. évi adat szerint ha minden tényezőt figyelembe veszünk, közel 40%-os különbség van a férfiak és nők összjövedelmében. A nemek közötti teljes bérszakadék mintegy 30%-a azzal magyarázható, hogy a nők túlreprezentáltak az olyan alacsony fizetésű ágazatokban, mint a gondozás, az értékesítés vagy az oktatás. Még mindig vannak olyan munkahelyek, például a tudományos, technológiai és mérnöki területeken, ahol a férfi munkavállalók aránya kiugróan magas (több mint 80%). A nők emellett kevesebb vezetői pozíciót töltenek be: a vezető vállalatok vezérigazgatóinak kevesebb mint 6,9%-a nő. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy ha a különböző foglalkozások közötti különbségeket vizsgáljuk, a női vezetők vannak a leghátrányosabb helyzetben, mivel 23%-kal kevesebbet keresnek óránként, mint a férfi vezetők. A becslések szerint a nemek közötti bérszakadék 1%-os csökkentése a bruttó hazai termék 0,1%-os növekedését eredményezné.

A Four Creation PR-ügynökség fiatalok körében, Csongrád megyében végzett 2019-es kutatása szerint a férfiak átlagos nettó 314 ezer forintos fizetési igényével szemben a nők mindössze 260 ezer forintra tartják a saját munkájukat a bértárgyalásokon. Tehát a fiatal nők és férfiak fizetési igénye között több mint nettó 54 ezer forintos különbség van.

Az EMPX Solutions tanácsadó cég 2018-as kutatása szerint a nők munkahelyváltás és külföldi munkavállalás szempontjából is kevésbé bátrak, és kevesebb fizetéssel is beérnék, mint a férfiak. 2018-ban a magyar nők átlagos nettó fizetése a fizikai munkát végzők és az irodai dolgozók körében egyaránt mintegy 55 ezer forinttal volt kevesebb a férfiakénál. A tényleges bérek mellett a két nem által ideálisnak tartott fizetések is jelentősen eltérnek. A kutatás szerint egy adott tevékenységi körben a férfiak 120 ezer forinttal többet tartanának ideális juttatásnak, mint a nők. A fizikai dolgozóknál a férfiak 371 000 forintos nettó fizetéssel, a nők pedig már 249 000 forinttal is elégedettek lennének. Az irodai dolgozóknál hasonló volt a különbség, a megkérdezett nők 309 000 forintos nettó bért szeretnének, a férfiak viszont 432 000 forintra tartanának igényt. A kutatás szerint a hazai vezetők csupán harmada nő, a cégméret növekedésével pedig tovább csökken a nők aránya: míg a legkisebb vállalkozásoknál 34% a női vezetők aránya, addig a 250 feletti cégeknél már csak 15%, márpedig a legnagyobb bérkülönbség a magasabb bérkategóriákban jellemző.

Ebben a 2018-as kutatásban a Tárki kutatói a nők és férfiak helyzetét vizsgálják meg Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. A tanulmány célja annak áttekintése, hogy a legfrissebb adatok alapján hogyan alakult a nemek közötti munkamegosztás a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. Adatelemzésük rámutat, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon már 15 éve hatályos az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, jelentős nemi különbségek mutatkoznak a bérezésben. Magyarországon a nők körében magasabb a felsőfokon képzettek aránya, azonban úgy tűnik, hogy diplomát szerezni a nőknek kevésbé éri meg, mint a férfiaknak. Az OECD országok átlagában a felsőfokú végzettségű nők a hasonló végzettségű férfiak keresetének 73%-át kapják, Magyarországon viszont csupán 64%-át. A 35-44 éves korcsoportnál, a felsőfokú végzettségű magyar nők a férfiak keresetének csupán 59%-át kapják. Bár a nők munkaerőpiaci foglalkoztatottsága más országokhoz viszonyítva a középmezőnybe sorolható, a nemek közötti kereseti rés nagyon jelentős: Magyarország 144 ország közül a 130. helyen áll. Az eddigi trendek alapján pedig csupán 2102-ben számíthatunk arra, hogy teljesül az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve. Ugyanakkor Magyarországon a nyugdíjszakadék 16%, ami sokkal jobb, mint az EU-s átlag (40%). A kutatás szerint a Magyarországon mért kereseti rés elsősorban a következő öt társadalmi jellemzővel magyarázható: 1) A karrierutak gyakoribb megszakítása (gyermekvállalás, idősebb családtagok gondozása) elsősorban a nőket érinti. 2) Oktatási és munkaerő-piaci szegregáció. 3) A fizetési megállapodásokban jelen lévő nemek közötti eltéréseket csak részben okoz a munkáltatók diszkriminációja, másik részben pedig az, hogy a női jelöltek kevesebbet kérnek az állásinterjúkon, és ritkábban kérnek fizetésemelést, mint férfi kollegáik. 4) A női vezetők (és ezáltal magas bérszínvonalon lévők) alacsony aránya. 5) A nők a férfiakénál magasabb arányú fizetetlen munkavégzése, a nők esetében heti 26 óra áll szemben a férfiak által végzett heti 9 óra „láthatatlan” munkával.

A Friedrich Ebert Stiftung „Nőügyek 2018” című kutatása szerint a magyar nők életét megnehezítő problémák elsősorban az anyagi nehézségekkel, megélhetéssel, a munkahelyi problémákkal vagy a munkanélküliséggel függ össze. A nők életet érintő négy legkomolyabb problémacsoport: 1. egyedülálló szülőség – a nők által dominált ágazatokban a munka méltányosabb javadalmazásának biztosítása, 2. tartósan beteg gyermek nevelése, 3. a gyermekneveléshez kapcsolódó anyagi kiadások, és a 4. a megoldásként hangoztatott részmunkaidő alacsony bérezése volt. Arra a kérdésre, hogy mennyire érzi a nőknek a férfiakhoz képest alacsonyabb fizetésüket problémának, egy 1-től 5-ig terjedő skálán, a férfiak átlaga 3,93 volt, míg a nőké 4,31. A nemek közti bérkülönbség igazságtalanságát, mint problémát mind a fókuszcsoportos, mind a kérdőíves kutatásban sokan említették. A kutatás szerint nem elégségesek azok a törekvések, amelyek pusztán a családon belüli férfi–nő viszonyok egyenlősítésével próbálják feloldani a fizetett munka és a gondoskodás feszültségét (ti. férfiak is legyenek szívesek pelenkázni, kötelezően bevezetendő apanapok). Ugyanis a gondoskodásnak nem adottak a rendszerszintű feltételei, így nem oldható meg pusztán a családon belüli munkamegosztás átstrukturálásával. A kutatók szerint mindez túlmutat a szokásos „munka és magánélet összeegyeztetése” kereten: nem pusztán időmenedzselési kihívást látnak benne, hanem kibékíthetetlen ellentétet.

A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete (MTA KRTK KTI) által kiadott a „Munkaerőpiaci tükör 2017” című kötet a nők munkaerőpiaci helyzetével foglalkozik. A kötet olyan kérdéseket vizsgál, mint hogy miként változott a nők munkaerőpiaci helyzete, van-e üvegplafon Magyarországon, milyen a nők helyzete a tudományban, vagy például mennyire volt jó ötlet a Nők 40 program. A kötetből megtudjuk, hogy egy átlagos nő 34 évesen keres életében a legtöbbet, bruttó 245 268 forintot, miközben egy férfi 29 évesen keres ennyit. A nők átlagos bruttó keresete életük során 213 713 forint, a férfiaké 251 518 forint. Egyetlen olyan életkori szakasz sincsen, amelyben a nők legalább annyi pénzt keresnének, mint a férfiak. Az is kiderül, hogy a gyermekvállalás szakítja be a nők bérét, és a nyugdíjig sem érik utol a férfiakat. A nők aktivitásának gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról is beszélnek. Becslések szerint ha nők aktivitási rátája felzárkózna a férfiakéhoz, az európai gazdaság teljesítménye 12 százalékkal nőne a következő 15 évben. Adamecz-Völgyi Anna üvegplafonnal folglalkozó fejezetéből kiderül, hogy a magasabb iskolai végzettségűek között nagyobbak a bérkülönbségek a férfiak és a nők között, mint az alacsonyabban végzettek között. Vagyis minél jobban fizetett egy munka, annál nagyobb a bérszakadék a férfiak és a nők fizetése között.

Amerikai gazdaságkutatók ebben a 2019-es tanulmányban arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a nők valóban hajlandóak kevesebb pénzért is elvégezni ugyanazt a munkát, mindennek nem az önbizalomhoz van elsősorban köze. A nők akkor is szerényebb bérigénnyel állnak elő, amikor tudják, hogy teljesítményük semmiben nem marad el a férfiakétól. A vizsgálatban 900 nővel és férfival töltettek ki egy 20 perces feleletválasztós tesztet. A kérdésekre a nők és a férfiak azonos arányban válaszoltak helyesen, a nők mégis lényegesen visszafogottabban nyilatkoztak saját teljesítményükről. Amikor arra kérték őket, hogy 0-tól 100-ig értékeljék a saját teljesítményüket, a nők átlagosan 15 ponttal kevesebbre becsülték a teljesítményüket. Miközben a férfiak átlagban 61 pontosra értékelték teljesítményüket, a nők csak 46-ra, pedig a helyes válaszok arányaiban a két nem között semmilyen mérhető különbség nem volt. További érdekesség, hogy a férfiak nemcsak a nőkénél, hanem a valódi teljesítményüknél is jobbnak értékelték a válaszaikat, ugyanis mindkét nem tagjai átlagosan a kérdések felét válaszolták meg helyesen. Az önfényezési hajlamban a nők és a férfiak között tapasztalt különbség akkor sem csökkent, amikor a résztvevőket tájékoztatták a valódi teljesítményükről. A kutatók szerint a nők és a férfiak másképp értékelhetik a teljesítményt, ezért értékelik eltérően saját eredményeiket. Amit egy nő még csak „jó” eredménynek értékel, azt egy férfi már „nagyon jónak” véli. Azt is lehetségesnek tartják, hogy a nők annyira magukévá tették azt az íratlan szabályt, hogy a saját teljesítményük kidomborítása, esetleges kiszínezése visszatetsző és helytelen, hogy ettől még azon az áron is tartózkodnak, hogy így végül kevesebbet keresnek. A különbségekre hatással lehet az is, hogy a felmérés szerint a nők hajlamosabbak következetesek maradni korábbi elképzeléseikhez, ezért nem változtatják a férfiakhoz hasonló mértékben az önmagukról kialakított képet, még azután sem, hogy közlik velük, nem teljesítettek rosszabbul, mint férfi társaik.

Ez a 2018-as dán kutatás azt mutatja meg, hogy a jövedelemben keletkező nemek közötti egyenlőtlenség jelentése része a gyerekekkel magyarázható. A gyerekek érkezése 20%-os nemek közötti jövedelemkülönbséget eredményez hosszú távon. Azt is vizsgálták, hogy később eltűnnek-e a nemek között fizetésben és munkahelyi előmenetelben tapasztalható különbségek. Kiderült, hogy nem tűnik el, sőt sokszor még nő is a nők fizetésbeli lemaradása. A mögöttes okok kiderítéséhez a kutatók gyermektelen és gyermeket nevelő nők fizetésének az alakulását hasonlították össze. A gyermekük születése előtt a többiekhez hasonló előmenetelt produkáló nők fizetése nem stagnált, hanem jelentősen visszaesett. A kutatók jóindulatúan feltételezték, hogy ez még nem feltétlenül jelenti, hogy a nők hátrányt szenvednek a férfiakkal szemben. Hiszen elképzelhető, hogy össztársadalmi szinten a gyerekes férfiak fizetése is csökken valamelyest. Azonban kiderült, hogy a férfiak munkahelyi előmenetelére és keresetének fejlődésére a gyerekek száma semmilyen hatással nincs.

A Harvard, a Princeton és a Chicagói Egyetem kutatói több ezer MBA-képzésben részt vevő diákot kérdeztek a munkavállalási preferenciáikról egy 2017-es kutatásban. Arra voltak kíváncsiak, hogy a hallgatók heti hány órát lennének hajlandóak robotolni, milyen messzire ingáznának, milyen fizetéssel lennének boldogok, illetve a kényelmüket és szabadidejüket, vagy a kiemelkedő fizetésüket adnák-e fel könnyebben. Azt találták, hogy a nők tarthatnak attól, hogy ha túlságosan jó érdekérvényesítőknek és karrieristáknak tűnnek, hátrányba kerülhetnek a társadalmi elvárásoknak jobban megfelelő nőkkel szemben a társas életük során. A kutatásban részt vevő nők nemcsak, hogy valamivel kevesebb fizetésért is hajlandóak lettek volna ugyanazt a munkát ugyanolyan feltételek mellett vállalni, mint a férfiak, de még lejjebb hajlandóak adni az elvárásaiból. Különösen akkor, ha még nincs családjuk, és félnek, hogy a potenciális partnerkapcsolatuk lenne az ára a sikerességüknek. A kutatás első részében név nélkül kitöltött kérdőíveket a második részben a diákoknak egymás között, először azonos nemű, majd vegyes csoportokban kellett elemezniük. A férfiak, illetve a stabil párkapcsolatban élő nők esetében ez semmilyen változást nem okozott, az egyedülálló nők azonban felülbírálták saját korábbi válaszaikat. Átlagosan 18 ezer dollárral, vagyis több mint 4,5 millió forinttal adtak lejjebb a bérezési elvárásaikból, és havonta 7 munkanappal kevesebb üzleti utat vállaltak volna be, amikor kiderült, hogy a válaszaikat a csoporttársaik is megtudják. A dolog érdekessége, hogy a nők a csak nőkből álló csoportokban nem, kizárólag a koedukáltakban változtattak álláspontjukon.

A KMPG 2017-es „She’s Price(d)less: The Economics of the Gender Pay Gap” című jelentése azt vizsgálta, hogy a bérkülönbség kialakulásában mekkora szerepet játszik a diszkrimináció. A kutatók azt találták, hogy a nemek közötti bérszakadék 39%-át magyarázza a hátrányos megkülönböztetés, és ennek a  magyarázó változónak a hatása 2014 óta nőtt is. A nemi alapú diszkriminációnál egyaránt találkozhatunk közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel (direct discrimination) és tudattalan elfogultsággal is (unconscious bias). A jelentés szerint a nemi alapú diszkrimináció az a része a bérszakadéknak, ami akkor is fennállna, ha az összes többi tényező egyenlő lenne a férfiak és a nők között. Egyéb tényezők, amelyek hatással vannak a nemek közötti bérszakadékra: elsősorban a gyermekgondozás és az idős rokonok gondozása miatti megszakítások, vagyis a nem fizetett munkában töltött évek, ez 25%-os hozzájárulást jelentett; foglalkozási és ágazati szegregáció, ami a férfiak és a nők egyenlőtlen eloszlását jelenti a foglalkozásokban, valamint a nők túlreprezentáltságát az alacsonyabban fizetett pozíciókban és az iparágakban, ez a bérszakadék 17%-át tette ki; a fizetetlen háztartási munka és részmunkaidős foglalkoztatás, amelyek egyaránt 7%-ot tettek ki.

A PWC 2017-es jelentése szerint ha a bérek közötti különbség csökkentése a jelenlegi tempóban halad tovább, akkor Magyarországon 2102 körül számíthatunk a bérszakadék megszűnésére. A jelentésből kiderül az is, hogy a nemek közötti bérszakadék megszűnéséből származó nyereség a nők keresetében 2 billió dollár nagyságrendű lehet az egész OECD régióban. A nők foglalkoztatási szintjének emelése is hasonló gazdasági előnyökkel járna. A kutatás szerint ha a nők foglalkoztatási szintjét 69%-ról 74%-ra tudnák növelni, az Egyesült Királyság számára ennek a gazdasági előnye a GDP 9%-ának megfelelő nagyságrendű lehet, és azt írják, hogy Ausztria és Magyarország hasonló nagyságrendű nyereséget tapasztalhat.

Ebben a 2013-as tanulmányban Lovász Anna azt vizsgálja, hogy jobbak a nők esélyei a közszférában? A tanulmány szerint a női dolgozók aránya jelentősen magasabb a közszférában, mint a magánszférában, aminek oka lehet a munkahelyi jellemzők iránti eltérő preferenciák, illetve az is, hogy a nőket kevesebb diszkrimináció éri a közszférában, mivel a bértáblák és előléptetések szigorúbb szabályokon alapulnak. A tanulmányban azt járják körül, hogy valóban kisebb-e a diszkrimináció, és ezáltal jobbak a nők esélyei a közszférában, vagy a szabályozottság ellenére a diszkrimináció más csatornákon keresztül itt is megnyilvánul. Az eredmények szerint a közszférában 7-8 százalékponttal kisebb, de szignifikáns a megmagyarázatlan bérkülönbség. A foglalkozási szegregáció a bérkülönbség kis részét magyarázza, és mindkét szektorban jelen van. A hasonló jellemzőjű nők a vezetői foglalkozások elérésében a magánszférában kismértékű hátrányt (körülbelül 2 százalékos) szenvednek a férfiakkal szemben, esélyeik egyenlőbbek a közszférában.

Az Európai Parlament által kiadott az “Európai hozzáadott érték értékelése a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazása tekintetében” című 2013-as jelentése azt vizsgálja, hogy a nemek közötti bérszakadék csökkentésének milyen társadalmi és gazdasági hatásai lennének. Az értékelés szerint a nemek közötti bérszakadék csökkentése igen hasznos lehet, nemcsak az egyének, hanem általában véve a társadalom számára is, segítene az inkluzív növekedés megvalósításában, továbbá a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a versenyképesség biztosításában is. A nemek közötti bérszakadék megszüntetésével javul a nők gazdasági jóléte, de partnereik és gyermekeik jóléte is, csökken annak valószínűsége, hogy a nyugdíjba vonult nők szegénységben éljenek,  csökken annak valószínűsége, hogy a nők családon belüli erőszak áldozatává váljanak, és  nő az adó- és szociális rendszerekbe beérkező hozzájárulás mértéke. Sőt kedvezően befolyásolná az Európai Unió bruttó hazai termékének (GDP) növekedését, mert a becslések szerint a nemek közötti bérszakadék minden 1%-os csökkenése 0,1%-os növekedést eredményezne a GDP-ben.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság „A férfiak és nők közötti jövedelemegyenlőtlenség és a nemi szegregáció a mai Magyarországon” című 2011-es tanulmánya szerint Magyarországon a nemek közötti bérrés emelkedik az életkor előrehaladtával, a magasabb iskolai végzettséggel, a magasabb jövedelem szinttel, a gyermekek számának növekedésével és a magasabb munkaerőpiaci státusszal párhuzamosan. A tanulmány szerint a nők körülbelül 10-20 százalékkal keresnek kevesebbet Magyarországon a férfiaknál, és ez rövid távon nem is változtatható meg. Az általuk végzett felmérésben a nők jövedelemhátránya a férfiakhoz képest a teljes mintában 16,2 százalék volt.

Ebben az 1997-es tanulmányban Belinszki Eszter három elméleti magyarázatokat ismertet a nők munkaerőpiaci helyzetéről és a bérkülönbség lehetséges okairól. Az emberi tőke elmélete szerint a nők és férfiak bérkülönbségének elsődleges oka az, hogy a nők többször megszakítják a keresőtevékenységüket életük során, ennek következtében kevesebb munkahelyi tapasztalatot szereznek, nem töltenek huzamosabb időt a munkahelyen, így nem tudnak magasabb munkabért összegyűjteni. Továbbá több időt töltenek a háztartási feladatokkal és a gyermekneveléssel, mint a férfiak, ami ahhoz vezethet, hogy akár tudatosan is kevesebbet fektetnek bele a munkaerőpiaci képzettségükbe vagy kedvezőbb munkafeltételekkel (például rugalmas időbeosztás) járó, de kevésbé jövedelmező állásokat választanak, ami a két nem jövedelmének különbségeiben nyilvánulhat meg. A statisztikai diszkrimináció elmélete szerint a munkaadónak hiányos ismeretei vannak a munkavállaló egyéni teljesítményére vonatkozóan, ugyanakkor ennek pontos feltérképezése túl költséges lenne számára, ezért az egyén valamilyen tulajdonságát, csoport hovatartozását veszi figyelembe, amelyből következtetni lehet a teljesítményére. A nők esetében ez úgy nyilvánulhat meg, hogy ők a gyermekvállalás miatt gyakrabban szakítják meg munkaviszonyukat és a gyermeknevelés terhei (iskolai szünetek, betegség) inkább rájuk hárul, mivel ez a munkaadónak kockázatot jelenthet, ezért inkább férfiakat alkalmaz vagy kevesebbet fektet bele a női munkavállalói javadalmazásába, képzésébe. Az ízlésbeli diszkrimináció elmélete szerint egy munkáltató az „ízlése szerint” diszkriminál, ha egy bizonyos preferencia szinttel rendelkezik, ami meghatározza, hogy bizonyos csoport tagjait inkább választaná, vagy inkább nem választaná. Tehát hajlandó többet fizetni az általa preferált csoportnak, vagyis esetünkben a férfiaknak, mint a nőknek.