Cseresnyés Dóra

Személy szerint örülök annak, hogy az EU AI Act kiemelten kezeli a magas kockázatú rendszereket. Ilyen például a toborzás és az egészségügy. Sokan érvelnek amellett, hogy az európia szabályozás korlátozó és lassítja a gyors fejlődést. Mégis fontosnak tartom, hogy azokon a területeken, ahol az AI közvetlenül befolyásolja az emberi életpályát, előrelépést, egészséget, ott kötelező legyen az emberi felügyelet. Ne a gép döntsön, hanem az ember. Nem is beszélve arról, hogy esélyegyenlőséget kapjon mindenki, és megvalósuljanak az emberi alapjogok. 

De a valóságban vajon hogyan működik ez? 

Egy nagy céghez rengetegen jelentkeznek egy meghirdetett állásra. A cég a kiválasztási folyamat első lépéseként AI eszközt használ a jelentkezők felméréséhez. Szándékosan nem értékelést mondok, hanem felmérést, hiszen az AI eszköz feladata az, hogy megadott szempontok alapján kimutatást készítsen a jelentkezőkről. Ez az előszűrés érkezik meg aztán a toborzásért felelős munkatárshoz, hogy ő átnézze, értékelje azt a nagy segítséget, amit az AI-tól kapott. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy egy toborzási rendszer akkor jó, ha felismeri az új Steve Jobs-okat és nem utasítja el őket. Steve Jobs, aki nem fejezte be az egyetemet, nem volt diplomája, de olyan kalligrafikai érzéke volt, mint senki másnak, s ebből született a Macbook egyedülálló grafikus felülete.  Nem vagyok biztos benne, hogy egy mai kiválasztási algoritmus őt előre sorolná.

 De nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy a HR-es megkapja a „kiválasztottak” listáját. Hogyan tovább? Átnézi, elemzi, belenéz minden kiválasztott CV-be, keresi az egyedit, a kreativitást, a különleges képességeket a jelöltben, amire az AI eszközt nem lehetett betanítani? Vagy inkább elfogadja a rangsorolást? „Ha az AI úgy gondolja, akkor valószínűleg jó, tényekkel alátámasztható, és mennyi időt megspórolok  más, szintén fontos dolgokra. Ez a hatékonyság, nem?”

Mi van, ha a HR-es nem gyakorolja az emberi felügyeletet, hanem kritika nélkül elfdogadja az AI elemzését? Természetesen vállalja érte a felelősséget papíron. De mégsem valósul meg ekkor az emberi felügyelet. Túlterheltség, túlzott bizalom az AI-ban, KPI elvárások, versenyhelyzet miatt. Egyszerűbb ránézni és elfogadni egy „objektív” értékelést. 

Kötelező az emberi felügyelet, amikor emberi sorsok, esélyek forognak kockán.  De nagyon könnyen elcsúszhatunk oda, hogy a valóságban ez mégsem történik meg, elfogadjuk és döntéssé fordítjuk az AI javaslatát. 

A törvény nem szabályozza a HR-es lelkiismeretét. 

Hogy valóban ő dönt, és hozzáteszi az AI elemzéshez mindazt, amit csak  a humán intelligencia képes felfedezni: a kreativitás, az eredeti gondolkodás, az érzelmi intelligencia, az egyéniség  jeleit egy CV-ben. 

Ez is az etikus AI használathoz tartozik, annak ritkán említett aspektusa. A törvény szabályoz, de az emberen múlik ennek megvalósítása. Hogy vállalom a feladatot és a felelősséget, amikor emberek sorsáról van szó.  Nem hagyom, hogy az AI döntsön. Szükség van az én humán intelligenciámra, hogy meglássam az egyediséget a 15. emberben a listán, mert lehet, hogy ő az igazi nekünk. Ezt az AI nem tudja megtenni helyettem. 

A fenti példa ugyanígy alkalmazható az orvosokra, akik diagnosztikai javaslatot kapnak az AI-tól. 

Lelkiismeret és etikus felhasználás. Még olyan helyzetben is, amikor valójában ezt túl könnyen el lehetne bliccelni.  

Rengeteg klassz HR-est ismerek. Bízom bennük. De nagy a felelősségük az AI korában. 

Amikor vezetőként még részt vettem a kiválasztásban, mindig az egyediséget kerestem. Ami kilógott a sorból, ami eltér a mintától. Ami különlegesen járul hozzá egy cég teljesítményéhez. Csak drukkolok, hogy ezt ne veszítsük el a jövőben sem. 

Én azt szeretném, hogy emberek döntsenek emberi sorsokról. Hogy észrevegyék az egyediséget, a diverzitást, és esélyt adjanak azoknak is, akik kilógnak a sorból – mert gyakran ők a legjobbak.

A szerző:

Cseresnyés Dóra
projektvezető – Etikus AI csoport