Arról sok szó esik, hogy a lányoknak miért rossz, ha “lebeszélik” őket a fiúsnak tartott játékokról. Arról kevesebb szó esik, de azért tudjuk, hogy a fiúknak miért rossz, ha a játékkonyhában nincs helyük. De azon elgondolkodtatok már, hogy a lányoknak orrvérzésig tolt babázás, az anyaszerepet, a gondoskodást eljátszó játékot jutalmazó visszajelzések fonákja, hogy a babázó kisfiúkra furcsán néznek?
📌 Vajon ha kisgyerekként a fiúk az apaszerepet ugyanúgy, negatív visszajelzés nélkül eljátszhatnák, mint a lányok az anyát, az segítené őket később a gyerekükkel kialakított kötődésben, kapcsolódásban?
📌 Ha a fiúk is magától értetődően babázhatnak, az pozitívan hathat arra is, hogy később ne tekintsen rájuk másodrangú szülőként a társadalom?
📌 A gondoskodás motívuma, a másik szükségleteire való odafigyelés a párkapcsolatokban, az intimitás kialakításában és fenntartásában is rendkívül fontos. Ha a nemek közti egyenlőséget – valamint a harmonikus partnerkapcsolatot – a kölcsönös gondoskodás segíti elő, nem lehet, hogy érdemes ezt már a gyerekjátékokkal is támogatni?
