Mosolyogva, dinamikusan érkezik a SPAR egyik legkisebb tárgyalójába. Üdvözlés után megkérdezi, kérek-e vizet. Gabi maga megy ki a vizekért és hozza be azokat. Egy sokmilliárdos cég, Magyarország egyik legnagyobb foglalkoztatójának ügyvezető igazgatója. De Gabinak semmilyen top vezetői allűrje nincsen. Ritka ez ilyen magasságokban, ahol már sok ember elhiszi, ő egy különleges egyén, ezért neki több is jár, mint a kollégáknak.

Heal Edina interjúja Heiszler Gabriellával

Először a hatalomról kérdezem, amiről rögtön kiderül, hogy Gabi kezében csak eszköz, nem a végcél. Arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha minden vezető így állna a hatalom kérdéséhez, egészségesebb és eredményesebb lenne minden szervezet, ha a vállalatok tetején ilyen hozzáállással rendelkező vezetők irányítanák sok ember sorsát. Gabi nem különösebben élvezi a pozícióval járó kiemelt figyelmet. Felelősségként, lehetőségként éli meg a hatalmat, és tudja, hogy igen sok szerencse is kellett a megszerzéséhez. Kellett néhány olyan támogató vezető, munkatárs, aki hitt benne, bízott benne, nem volt féltékeny rá, és nem is félt tőle. A beszélgetés során egyértelművé válik, hogy Gabitól nem is kell félni, ellentétben több konkurens vállalatnak a felsővezetőjétől. A kiskereskedelemben jellemző, hogy sok nagy ego van, aki kiabál, hangos, durván osztja ki a munkatársakat és büntet nap mint nap, mert meggyőződése, hogy ebben az iparágban csak ez a stílus hatékony. Ezért Gabi is kap néha kritikát, mert nem mindig tud eléggé “férfias”, hangos vagy durva lenni. Néha el is hiszi, hogy ez gyengesége. Pedig a “feminin” vezetői stílus nem csak a nőké, és a nők közül sem mindenki mosolygós, kollaboratív és kedves. De nem volt még sok lehetőség a történelmünkben megtapasztalni, milyen világ lenne az, amit “nőiesnek” hívnánk.

Hogyan kell jól hatalmat gyakorolni, ha egy férfiak által urallt iparágban valakiből nőként lesz vezető?

Gabi tudja mi tette sikeressé, és a csapatmunkába vetett hite a legfontosabb számára. Szereti, ha a csapata közös döntéseket hoz, és nem csak egyének döntenek. Több szem többet lát, ez a sokszínűség egyik legismertebb előnye egy szervezetben. Egy csapat mindig erősebb, mint egy egyén, és ha mindenki összetart, megbíznak egymásban, akkor ezek a döntések stabilabb lábakon állnak, mint az azokat egyénileg meghozó vezető cégének döntései.

Sikerének fontos elemei személyiségének azok a vonásai is, amit minden sikeres cég keres az embereiben: a kíváncsiság, a nyitottság, a tanulás iránti vágy. És ez nemcsak azért fontos, mert a világ gyorsabban változik, mint valaha, hanem azért is, mert aki figyel, hallgat és nemcsak a saját hangját hallatja túl sokat, az többet tud, többet hall, tájékozottabb és jobban informált. Céges környezetben, hatalom közelében a férfiak rendszerint sokszorosát beszélik a nőknek. Sok társadalom már kisgyermekkorban a lányokat arra tanítja, hogy ők csendben legyenek, figyeljenek, és ne beszéljenek annyit. Ez sajnos a lányok kérdések feltevésének igényét, a kíváncsiságot is befolyásolhatja, de Gabi e fokozott figyelem előnyeit tette magáévá. Bár azért bevallja nekem, hogy ő sem volt mindig az önbizalom és a határozottság példaképe, és ez szerinte fontos dolog akkor, amikor az ember vezető akar lenni.

Fontosabb vezetői tulajdonságának azt tartja még, hogy befogadó és figyel arra, hogy mindenki egyenlő esélyt kapjon és szóhoz jusson. Ez persze összefügg a csapatmunkába vetett hitével, hiszen nem elég, hogy egy csapat van és akár sokszínű, ha nem mindenki kap ugyanolyan szerepet és hangot.

Felidézi azt is, hogy ő maga sokszor nem kapta meg, és még mindig előfordul, hogy nem kapja meg az egyenlő bánásmódot. A mai napig vannak olyan üzleti partnerek, kollégák, akik nem tudják azt helyén kezelni, hogy csak azért, mert nő, ő még ugyanolyan kompetens vezető lehet, és az ő szava, véleménye vagy ötlete ugyanolyan fontos, mint a férfiaké. Szeretem, hogy ezt kimondja, és sérelmezi, még ha egyértelmű is, hogy nem hagyja, hogy ez lehúzza őt.

Ez a beszélgetés azért is felüdülés nekem, mert korábban már túl sok olyan női vezetővel beszélgettem, akik elvakultak attól, hogy ők lehetnek azon kevesek egyike, aki legalább helyet kaptak az asztalnál, és ezért elnézik a nőkkel szembeni diszkriminációt, ráadásul magukkal is elhitetik hogy a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés nem is létezik, hiszen nekik is sikerült vezetővé válniuk.

Női mivolta bevallása szerint ugyan több akadályt teremt még ma is, mint előnyt, ő is a tudatos női vezetők közé tartozik, akik tisztában vannak azzal, hogy a női karrierpályán több akadály van, mint a férfi pályán, de emiatt nem hátrál meg, csak tudja, hogy még okosabbnak és szorgalmasabbnak kell lennie, mint a többieknek. Szerinte emiatt is alakult ki, hogy a női kollégái nagy terhet bírnak, kitartóak és őszinték is. A SPAR felsővezetői között több férfi van, mint nő, pedig nagyon nagyra értékeli a női kollégáiban azt, ami őbenne is benne van: nem kell a hatalom minden áron. Gabi szavaival: “Nem leszünk tisztességtelenek, mert úgy könnyebb, nem hallgatjuk el a fájdalmas visszajelzést, csak azért, hogy a főnök kedveljen. Fontosabb a cél, a jó eredmény, kevésbé érdekes az ego.”

Végül arról kérdeztem, mit tanácsolna az utána jövő lányoknak, nőknek, mire figyeljenek nagyon pályájuk során?

Gabi azt látja, hogy bizony a nőknek tipikusan kisebb az önbizalmuk és ezzel hátráltatják a fejlődésüket, a lehetőségeiket limitálják. Pedig van bőven akadály egy női pályán, nem kéne, hogy még maguk a nők is nehezítsék saját helyzetüket. Tapasztalata szerint a nők általában nagyon szorgalmasak, tettre készek, kiváló munkaerők, nincs miért nem bízni magukban. Azt is bevallja, ő maga is gyorsabban haladhatott volna, ha jobban bízik magában, ha előbb elhiszi magáról, hogy jó vezető, komoly szakértő és kitartó alkalmazott, aki hatalmas érték a cégnek.

Úgy fogalmaz: “Igenis ki kellett volna mondanom, hogy mit szeretnék, mire vagyok képes, nem csak várni kellett volna a kinevezéseket.”

Másik fontos tanácsa a magánéletre vonatkozik: “legyen egy olyan társad, akivel egyenlőek vagytok, megosztjátok a családi és otthoni terheket, aki természetesnek veszi, hogy a gyerek, az otthon az övé is, nem csak az anyáé. Egy partner, aki nem uralkodni akar rajtad, hanem a társad lenni.”

Van egy bónusz kérdésem is Gabi felé.

Mit üzennél a férfiaknak, a kollégáknak, azoknak, akik szeretnék látni, megélni, hogy a cégek vezetésében a nők is jelen vannak, akiknek esetleg fontos, hogy a lányuk is boldoguljon majd a munkaerőpiacon?

Azzal kezdi, hogy azt szeretné, ha a férfiak értenék, hogy mi a befogadás és befogadóvá is válnának! Sok társadalmi eseményre jár, ahol kapcsolatokat kell építeni és ápolnia. Nagyon nagy teherként és hátrányként  éli meg – ahogy minden nő, aki ilyen helyeken kell, hogy jelen legyen – hogy a férfiak elfelejtik befogadni, hogy inkább egymás társaságát keresik, nem segítik a nők integrálását, pedig ezeken az eseményeken sokszor komoly többségben vannak a férfiak. Mindig neki kell kezdeményezni, a szemeket, a gesztusokat fürkészni és nyitni a férfiak felé. A férfiak sokszor összezárnak és nem tesznek erőfeszítést, hogy őt is bevonják.

Bár nyilván elszomorító szembesülni ismét a nők elé állított akadályokkal, de Gabi sikere, pályája igazolja, hogy van remény. Remélem sokakat inspirál és bízom benne, hogy egyre több férfinak is fontos lesz, hogy a népesség felét, lányainkat, anyáinkat ne terheljük, de tudatosan távolítsuk el a ma még létező akadályokat előlük, hogy ők is hozzájárulhassanak a társadalom, a gazdaság erősítéséhez.