Elég jó vagyok? Mekkora hatásom van a döntésekre? Vajon kimaradok valami lényegesből? Elég értékes a véleményem? Kiderülhet, hogy nem vagyok elég kompetens, ha nem teljesítek tökéletesen minden fronton? Ha időnként ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel benned, akkor most még inkább felerősödhetnek ezek a belső hangok. A koronavírus hozta helyzetben is azt tapasztaljuk, hogy a nőkre nagyobb teher hárulhat a munka és magánéleti kötelezettségek összehangolása terén. A járvány okozta bizonytalanság és a nők jelentős részére jellemző önbizalomhiány pedig további lelki terhekkel tetézheti mindezt. 
Ennek a problémakörnek egy kis, de sokunk számára gyötrő szelete, hogy mennyire tudunk véleményformálóként fellépni és a hangunkat hallatni egy olyan időszakban, amikor fizikailag el vagyunk zárva a tárgyalóktól és aggódunk, hogy kimaradunk a fontos döntésekből a távmunka hónapjai alatt. Egy frissen kinevezett középvezető (energiaszektor) például arról számol be, hogy „a jelenlegi szituációban a felsővezető főnököm teljesen eltűnt, valószínűleg küzd a folyamatosan változó prioritásokkal. Nem válaszol az e-mailekre és utólag tudom meg, hogy nélkülem hoztak meg a csapatomat érintő döntéseket.”
Mivel minden szektorban naponta születnek olyan döntések, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a jövőt, nagyon fontos, hogy a nők hangja, tapasztalatai, kihívásai és érdekei is megjelenjenek és ne vesszen el az üzenetünk a digitális csatornákon keresztül. Érdemes megfontolni az alábbiakat, ha rád is jellemző önmagad megkérdőjelezése.

1. Számít a véleményed

Sheryl Sandberg óta tudatosabbak vagyunk és sokan felismertük magunkban az imposztor szindróma jelenségét, amiről nagyobb százalékban nők számolnak be. Ez a lelepleződéstől való szorongás, amely azt mondatja velünk, hogy a sikereink csak a véletlennek vagy valaki másnak (általában nálunk befolyásosabb vagy kompetensebb embereknek) köszönhetők és érdemtelenül részesültünk belőlük, amire egy ponton mások is rájönnek majd. 
Gyakran társul ez olyan gondolatokkal, amelyekről egy pénzügyi tanácsadó számol be: „Azt kérdezem magamtól, milyen alapon nyilvánítok véleményt, amikor megbeszélésen ülök a cég senior partnereivel és máshogy látják a kérdést, mint én. Ők már több válságszituációt kezeltek, nekem ebben nincs tapasztalatom.” Hajlamosak vagyunk önmagunk nézőpontját elbagatellizálni és saját gyengeségünket mások erősségeihez mérni. 
Az első lépés tehát, hogy tudatosítjuk, ugyanannyira releváns a véleményünk, mint bárki másé. Egy olyan nézőpontot képviselünk, ami valószínűleg sokakat reprezentál, emiatt érdemes és fontos kifejezni azt. Kerüljük azt a gyakori szokást is, hogy csomagolni vagy tompítani próbáljuk a mondandónkat, mert már előre visszavonulási útvonalat próbálunk kiépíteni. 

2. Foglalj helyet az „asztalnál”

Sokszor hallhattuk azt a tanácsot, hogy „üljünk az asztalhoz”, hiszen a nők hajlamosak a tárgyalóasztal szélére ülni – átvitt értelemben is. Lehet, hogy ezt a tanácsot már sikeresen alkalmazzuk, viszont az asztal most digitálissá vált, tartsuk tehát fókuszban az üzenetet. Ha lehetőségünk van, kérjük meg a felettesünket, hogy biztosítson helyet számunkra a megfelelő fórumokon. Válsághelyzetben mindenkinek gyorsan kell reagálnia, ezért előre kommunikáljuk, hogy mibe fontos bevonódnunk, ez ne maradjon el. Ha mégsem tudunk személyesen részt venni mindenben, előre szedjük össze a szempontjainkat és osszuk meg ezeket azon a csatornán, amelyen keresztül célba is ér.

3. Hallasd a hangod

A digitális csatornák kapcsán a kommunikációs stratégiánkat is érdemes átgondolni, hogy gondolatainkat hatékonyan adjuk át. Lényeges, hogy mindig előzetesen rendelkezésre álljon a tervezett agenda, sőt akár a kérdések is, amihez hozzáadtad a saját témáidat is. 
Érdemes az online meeting során az elsők között megszólalni. Ez határozottságot és felkészültséget sugall és elkerülhető, hogy minden ötlet elhangzik előttünk. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ne várjuk meg, míg ránk kerül a sor vagy megszólítanak, hiszen mások nem feltétlenül gondolnak majd erre. Ha tartasz attól, hogy másokat esetleg félbe szakítasz, már a megbeszélés előtt jelezd, hogy milyen témáid vannak, amikre mindenképp sort kell keríteni. 
Előfordul, hogy online egyeztetés alatt valaki hosszas monológba kezd és a nonverbális jelzések hiányában még nehezebb átvenni a szót. Ekkor nyugodtan alkalmazd az udvarias közbevágást, amit keretezhetsz így: „Engedd meg, hogy félbeszakítsalak. Nagyon sok hasznos gondolatot osztottál meg és fontosnak tartom ezen a ponton megemlíteni…” Ha ez elsőre nem sikerülne, utólag még mindig írhatsz egy e-mailt a résztvevőknek azzal, hogy „Sajnos a megbeszélésen ez már nem hangzott el, de nagyon fontosnak tartom, hogy…”
Ha úgy érzed, nem hallják meg a véleményed, térj vissza hozzá kitartóan mindaddig, amíg átmegy az üzenet. Tudom, hogy elbizonytalanító, amikor elsőre nem kapunk pozitív reakciót egy ötletre, sebezhetőnek érezhetjük magunkat. Mégse tarts attól, hogy „megakadt lemeznek” tűnhetsz, gondolj azokra a kollégáidra, akik újra és újra ismétlik önmagukat, amíg el nem érik, amit szeretnének. 
Ha pedig továbbra sem érzed, hogy elég teret kapsz, fordulj a kérdezés stratégiájához. Ha összefoglalod, amit hallottál és kérdésekkel vezeted a beszélgetést, szintén markáns szerepre tehetsz szert. 
És végezetül: mindig kapcsold be a webkamerát is, ha esetleg nem így tettél eddig, hiszen ez plusz késztetést ad, hogy végig fókuszáltak és aktívak maradjunk a megbeszélések során és sokkal élőbbé teszi a kommunikációt.

4. Jelöld ki a határaidat és töltődj

Mivel a jelenlegi helyzetben a „Tudok-e teljesíteni minden fronton?” érzés sok esetben egzisztenciális és egészségi szorongással párosul, minden eddiginél fontosabb, hogy figyeljünk saját jelzéseinkre és meghúzzuk a határainkat. Ha érintettek vagyunk a fent említett önbizalomhiányban, hajlamosak lehetünk mindenre igent mondani, nehogy alkalmatlannak gondoljanak. 
Találjuk meg, hogy kitől kérhetünk támogatást ebben: vezetőktől, kollégáktól, akikkel őszintén beszélhetünk az aggodalmainkról és rugalmasságot kérhetünk abban, hogy átütemezzük a prioritásokat. Ha van lehetőség az otthoni teendőket egyenlően megosztani a partnerünkkel, az persze kulcsfontosságú az énidő beiktatása szempontjából. 
A mentorok és coachok is jelentős támogatást adhatnak. Ha jelenleg nem is rendelkezünk formális mentorral, érdemes körülnézni, kitől kérnénk szívesen tanácsot a környezetünkből. A jelenlegi helyzetben sokakban erősödik a szolidaritás és segíteni akarás, kérésünk nagy valószínűséggel nyitott fülekre talál majd. 

Vezetőként hogyan segíthetsz másoknak

Ha lehetőséged van másokat támogatni a fentiekben, figyelj arra, hogy mindenki szabadon oszthassa meg a véleményét. Bizonyosodj meg arról, hogy mindenki szót kap és elhangzanak különböző szempontok. 
Nyúlj ki többször azokhoz, akik hajlamosak a visszahúzódásra, beszélj velük akár négyszemközt is gyakrabban, értsd meg, mit élnek át, milyen támogatásra van szükségük. Ez a helyzet mindannyiunktól nagyobb rugalmasságot és elfogadást kíván, mint a normál hétköznapok. 

Összegezve, a legtöbb, amit tehetsz, hogy…

…kedvesebb leszel önmagadhoz, értékeled az apró lépéseket és sikereket. Koncentrálj ezekre, ahelyett, hogy a gyengeségeidet hasonlítod mások erősségeihez. Nagy esély van rá, hogy azt, akit kívülről még most is összeszedettnek és magabiztosnak látsz, hozzád hasonló gondolatok foglalkoztatják. 

Írta: Müller Diána, Talent Acquisition & Organizational Development osztályvezető, Telenor Hungary
Több, mint 10 év tapasztalattal rendelkezik nagyvállalati stratégiai HR területen, tehetségmenedzsment, szervezetfejlesztés, munkáltatói márkaépítés, készségfejlesztés és sokszínűség fókuszokkal. Jelenleg a Telenor Magyarország Talent Acquisition & Organizational Development szervezetét vezeti, emellett pedig az Y generációs nők fejlesztésével és üzleti életbeli szerepvállalásával foglalkozó szervezet, a Business Women’s Network elnöke.